Akkor egy-két szót Pékként írnék a taktikáról.
Tegnap akkora sereggel akartunk menni, amekkora mindenképpen befér hozzátok, de nem kapunk cserébe sereget, ami beüt minket. Ezt úgy gondoltuk megoldani, hogy 3 körre állunk rátok, mert 3 körre úgysem jönnétek ki, és utána majdnem mindegy, hogy 2 vagy 1 körre van tőletek a sereg, csinálni már nem tudtok semmit. (kivéve a tagok kidobálását)
Sajnos csalódnunk kellett, mert kivédtétek a nem is kicsi sereget.
Vityu jól gondolta, hogy egyetlen esélyünk megnövelt sereggel való ismételt támadás volt. El is terveztük, a következő taktikai manőver az volt, hogy odaállunk mellétek 2 körre (sajnos a 3 kör jött össze, ekkor kaptunk egy nem túl szerény üzentet Vityutól: Jöttök megint pattanni? Hát nem pattanni mentünk
), de jó pár körig nem támadunk. Ezzel idegileg próbálva kikészíteni titeket
Így ha szembe akartok jönni, nem tudhatjátok, hogy mikor kéne támadnotok, ha olyankor támadtok, amikor mi nem, akkor levédjük, ti kinyíltok, és vissza tudunk ütni, ha nem támadtok, akkor lehetőségünk van mindennel kimenni, a visszatámadás kockázata nélkül.
Az első jött be, bár először jól játszottatok az értéketekkel, nem sikerült rátok állni, ezért már hazaért a seregetek, izgulhattunk, hogy beférünk-e, van-e elég pénzetek cserélni íjászokra.
El sem hittük, hogy végre befértünk, de utána nagy volt az öröm.