[Cassandra]

Bő fél(inkább háromnegyed) éve, rajtam kívül álló okok miatt nem volt alkalmam jóformán lóközelbe kerülni sem.Hetekig vártam egy kis jóidőre és ma eljött az a nap, ami minden szempontból tökéletes volt egy kiadós lózásra.:)

Sajnos nemrég a lovardából elkerült az ottani kedvenc paccom Haly - rajta még pár hete ültem egy keveset, de csak lépésben haladtunk körbe-körbe - így ma új lovat "kaptam", ő Ramirez, bevallom őszintén tőle korábban is, és ma is tartottam.Van egy olyan nagyon buta szokása, hogy ügetés, vagy vágta közben, megáll, mint akinek földbegyökererzett a lába, nagyon kezdő lovasként egyszer jóformán átrepültem egy ilyen akciója után a feje felett, a tenyerem állapota, meg a csukóm szine hetekig emlékeztetett az alapszabályra...Térddel, combbal szorííít...:D

No most ezen a lovon fogok a jövőben lovagolni, így bíztam benne, hogy jó lesz ez az első alkalom, és szerencsém volt.:)

Beértem a lovardába és kihoztam a "lovamat", Ramirez egy gyönyörű nyárifekete, herélt, maga a ló mindig is nagyon tetszett...
Kihoztam neki egy kis lucernát, leszortam elé, majd be az istállóba, mire kiértem a lucerna eltünt, nem kevés volt, így egy percig elmélkedtem, hogy ki is hoztam-e vagy csak ki akartam, hozni...vissza az istállóba és igen hiányzott az a mennyiség, JÓ... felmarkoltam egy kupac szénát, ki a lóhoz, elészortam és nekikezdtem a pucolásnak.
Ló lepucolva, felszerelve, fel kéne rá szálni, node hoppá...a bal kengyel hiányzik.:D
Be az istállóba, kengyelkeresés, szerencsére szinte azonnal meg is lett:)
Ki a lóhoz, kengyel fel, én fel a lóra, hevederhúzás, kengyeligazítás, irány a karám...

Minden remekül ment, két másik lovassal osztályban lovagoltam... a három ló közül az enyém és az egyik lány alatt dolgozó böszme nagy sárga, hogy is fogalmazzak... nem kedvelik egymást, így a távolságokra tényleg figyalni kellett..
Nem volt semmi gond, aztán egyszercsak felhangzott a kérdés "tudsz vágtázni?"
Őszintén szólva egy két kisérletet tettem eddig ennek elsajátítására, de mindig csak futószáron és csak nem megállós lóval, ezek után a válaszom egyértelmü "NEM" volt.
A reakció:"Nem baj, majd belejössz..."

És innentől a vágtaszakaszoknál az életemért kapaszkodtam...térd szorííít, comb szorííít, fogd a nyerget erősebben, dőlj hátra és élvezd, mondogattam magamnak.:D
Nem estem le, Ramirezzel számomra meglepő, de egészen öszhangban voltunk, pedig nem szoktam hozzá a mentalitásához...Haly teljesen más volt mind viselkedésileg, mind jármódilag(nem volt igazán "kényelmes" egyik jármódban sem)
Jó nap volt ez a mai.:)

És ki merem jelenteni immáron nem félek Ramireztől!:)