Elnézésetek kérem, hogy csak úgy "beleböfögök" a témába. Az állatvédelem részleteiben nem vagyok jártas, de a nyitóhozzászólásra szeretnék reflektálni:
Kedves Cassandra!
Nem értem, miért vagy így felháborodva. Igen, ez az ember. Az egyetlen állatfaj, amely pusztán kedvtelésből is hajlandó más élőlények életét kioltani, vagy azok testi/lelki épségét megtépázni. Az "erősebb bántja a gyengébbet" jelenség persze általános az állatvilágban, de ez rendszerint a lét-, vagy fajfenntartáshoz kapcsolódik.
Én is éppen 20 éves vagyok, mint az az ifjonc, akit a történet kapcsán említettél. Hozzád hasonlóan engem is borzasztó düh fogna el egy hasonló jelenet láttán. Hozzád hasonlóan én is elítélném azt az idiótát, aki ilyet tesz és én is reagálnék valamilyen formában a cselekedetére. És minden emberhez hasonlóan én is elsiklanék azon tény felett, hogy közvetve, vagy közvetlenül, de magam is részt veszek hasonló típusú "kegyetlenkedésekben". Hogy mást ne említsek, én is olvasok könyvet, én is szoktam utazni, én is kapcsolok lámpát a sötétben és én is teremtek magam után szemetet.
Ha továbbhaladok ezen a gondolatösvényen, akkor akarva-akaratlanul, de felötlik bennem az a kérdés, hogy az állatvédelem, mint olyan nem csak önámítás-e az ember részéről? Bizony-bizony, a hiú emberi faj egy újabb jótétele, amely faj büszkén mondja, hogy képes megoldást nyújtani az állatvilág - és általában a természet - problémáira. Holott a probléma pont maga az ember!
A lényeg talán az, hogy bár érthetően nehezedre esik elfogadni a tényt, de ami láttál és leírtál ide nekünk, az szerény véleményem szerint csak ízelítő a valóságból. Ami pedig a nemzeti specifikációt illeti... nos ebben a témában nem hiszem, hogy beszélhetnénk ilyesmiről.
Üdvözlettel, BeeLord
U.i.: ezt mind azért nem írtam személyes üzenetben, mert természetesen nem te vagy a hozzászólásom egyedüli címzettje.
