Dés László, Nemes István:
Valahol Európában - Simon Péter dala
Mind, aki jó volt, elment rég,
Senki sem mondja, hogy játsszak még.
Senki sem kell, mind elment,
Túl nagy a zaj ott kint, s itt bent.
Nincs diadal, nincs taps és fény,
Éjszaka lett a legvégén.
Semmi se kell, így van jól,
Nincs takaró a hangokból.
Éjszaka lett, így van jól,
Nincs diadal a hangokból.
Ahogy múlik az éj, ahogy fölkel a nap,
A fény belopózik a lombok alatt.
Ahogy tágul az ég, és a völgy puha zöld,
Virágait végre kibontja a föld.
Valahol gyönyörű nyár van,
Valahol Európában.
Valahol hazafelé, mindig a nap elé
Úsznak a kifakult, lomha folyók.
Ahogy múlik az éj, ahogy fölkel a nap,
A gyűlölet végre a múltra marad.
És a fák, a vizek, és a tétova szél,
A néma hegyoldal is újra beszél.
Valahol gyönyörű nyár van,
Valahol Európában.
Valahol egy zenekar, éhes és fiatal,
Újból játszani kezd.
És jönnek a hírre a rongyos, fáradt emberek
Valahol Európában.
Valahol Európában.
Valahol gyönyörű lesz még a nyár...