Quote:
Originally Posted by szamóka
Azért ha 2-2 maradt volna és az olaszok mennek tovább büntetőkkel, most azon elmélkednénk, hogy hányan hibáztak a második talján gól előtt. De megoldották a fiúk...
|
Igazad van hibáztak. De nem értem mit akarsz mondani.
Azért ha 2005ben a BL döntőn 3-0 maradt volna, mint a félidőben, akkor azon elmélkednénk, hogy mekkora szar a 'Pool. De megoldották a fiúk
A Pool mekkorákat hibázott az első félidőben? Más, akár nagy tornák nagy győztesei mekkorákat hibáztak?
Miért jut egyáltalán eszünkbe ilyen? Miért van az, hogy nem tudjuk a saját meccseinket nemhogy objektíven, hanem negatív felhang és lehúzás nélkül értékelni? Az az igazság, hogy 3 gólt rúgtunk a 2 ellen, a meccs tűrhetően nagy részében jól játszottunk, helyenként rendkívül jól, a mentális erőnket bebizonyítottuk, mert a jó magyar szokással szemben nem omlottunk össze és nem hibáztunk fatálisat egyetlen szorított helyzetben sem. Ezen kívül világklasszis gólokat rúgtunk. Persze voltak hibák, nekem is feltűntek, de ilyet mondani, hogy HA 2-2 maradt volna és UTÁNA MÉG az olaszok nyernek tizikkel, komplett nonszensz.
Bocsáss meg hogy belédkötök, de ez magyaros volt, mindig azon sopánkodunk hogy ha így vagy úgy lett volna akkor kijutunk a felnőtt VB-re, ha így meg úgy lett volna, akkor kiesünk az ifivébén az olaszok ellen. Ezek közül egyik sem történt meg, és mind a kettő okkal: azért mert a nagyválogatottunk egy rossz csapat, ez meg egy jó, ennyire egyszerű.
Ilyen ügyekben nem szeretek külföldre hivatkozni, de Angliában, az angol fociban, nem tolerált megmozdulás se pozitív se negatív irányba, de negatív irányba pláne nem, azon sopánkodni, hogy mi lett volna ha. Rendkívülien nem profi hozzáállás, mivel azt sugallja, hogy az, hogy nem az lett, amit a "ha"-s szerkezetben feltételeznek, az valami idegen erőn múlt volna, vagy puszta szerencse lenne, vagy akármi más külső tényező.
Maguknak nyerik a meccseket és maguk bukják el. Pont ahogyan mi is, csak nekünk valami hihetetlen oknál fogva ez nem tűnik fel.