Leguan - Emlékeim
Ha átcsapnak a hullámok
A fejem felett s nem látok
Ha elfáradta a gépezet
Az én időm elérkezett.
Nem úszom többé szember az árral
Meplhajlok, mint szél a náddal
Fáradtan a fűbe dőlök
De minden emléket hűen őrzök majd.
Ha fáradtan a fűbe fekszem
Élvezem, ahogy ellazul a testem
Várok, amíg rám mutat
Az álom sohasem válogat.
Jönnek az árnyak szépen, csendben
Felkapnak, röpítenek engem
Vissza se nézünk, távozunk
Más emberekké változunk
|