Mikszáth Kálmán: A németke
... így ment üres szalmába fáradságom, hiába volt minden rendelet, mindenféle pesztonka, a gyerek magyar maradt, mint ahogy fehér tolla nő a hattyúnak, ha fekete lúdnak nevelik is. De a költségem nem veszett mégsem kárba, mert ha Ő elfelejtett, amit megtanult, én újra megtanultam, amit már elfelejteni kezdék: hogy van külön magyar vér és talán van egy külön Isten is. egy csodálatos mag a lélekben, amely sem puha nem lesz, sem össze nem zúzza semmi erő, mely kicsírázik, előbújik, szántás nélkül borona nélkül, esőben, fagyban, szárazságban, még ha sziklát is hempergetnek rá. Magyarok! Minden összeomolhat, átváltozhat, de ti világvégig megmaradtok. elég sokan talán egyszer se lesztek, de végképp soha el nem fogyhattok.
|