Az elmúlt évben nem nagyon hallgattam, nem is tudtam, hogy beteg, így most sziven ütött a hír.
Boldogasszony anyánk
Boldogasszony anyánk,
égi nagy pátrónánk,
nagy ínségben lévén,
így szólít meg hazánk:
Magyarországról, édes hazánkról,
ne feledkezzél meg szegény magyarokról!
Hordoztuk zászlónkat,
nem volt rajta áldás,
földhöz lapultunkban
ingünk csürhejárás.
Térdeplő helyben nem volt nyugvásunk,
Az Úr édesgetésére jó szót sosem találtunk.
Makacs vérben méreg,
makacs szívben sólyom,
egy megmérgezett sólyom
kirepül ajtómon,
minden hajnalban utána nézek,
te kegyedre bízom, mutass neki fészket!
Én meg öledbe fúrt arccal,
káromkodó kedvben,
utoljára mondom,
utolsó percemben,
hogy Magyarországról, romlott hazánkról,
ne feledkezzél meg szegény magyarok