Quote:
Originally Posted by vityu
Akkor kezdjük még régebben... Jelenlegi elméletek szerint az őslégkör redukáló jellegű volt, többségében metánnal, CO2-vel, szénhidrogénnel. Tehát akkor hogy is volt?
Az évmilliók alatt LASSAN kivonódó CO2, nem okozott drasztikus változásokat sem a légkörben, sem a hőmérsékletben. És itt éppen ez a lényeg, hogy a ÉLET mindig megtalálta az utat, DE időre van szüksége. Az alkalmazkodáshoz idő kell.
Egyszerű példa:
Elmész gyúrni életedben először. Belenyomsz a 60kilóba fekve egy párat, és érzed, hogy nem könnyű. Hónapok múlva a helyzet ugyanez lesz, csak akkor 120 kilónál. Mi van akkor, ha rád teszik akkor ott -amikor elkezdted- a 120 kilót? Valószínüleg meg sem bírod mozdítani, és a súlyával agyonnyom. Miért is nem tudod kinyomni? Mert NEM VOLT IDŐ arra, hogy a csontszerkezeted, az izmaid ALKALMAZKODJANAK a sokkal nagyobb terhelésnek! Ugyanez az élet.
|
Ez nem teljesen így működik az evolúcióban, tekintve, hogy a génkészlet teljesen véletlenszerűen működik. Azaz genetikailag nem tudunk alkalmazkodni, és az a mód, ahogyan alkalmazkodtunk valamihez, az utódainkba nem öröklődik tovább.
Ha lesz időm, meg van rá igény, szívesen kifejtem.
Quote:
Originally Posted by vityu
Ott voltak a hatalmas rovarok is a triász-jura környékén. Az a 80centi szárnyfesztávolságú szitakötők pl. Miért volt erre lehetőség? Azért, mert sokkal nagyobb volt a levegőben az O2 tartalom. Nem 23% hanem 30 felett.
|
Amennyire én tudom, akkora oxigéntartalomnál egy szikra elegendő lenne ahhoz, hogy az egész földfelszín lángtengerbe boruljon
Nem kötözködni akartam, csak igyekszem bővíteni a saját ismereteimmel
