[Cassandra]

Igazából nem tudom miért ide írok, csak valahova muszáj.

Egyik büszkeségem, Liza kutya, ma délelött 3/4 10 óta, már egy rég elvesztett barátjával játszhat újra.
Ritkán látok olyan hálás állatot, mint ő volt. Majd 8 évet élt le mellettem (és ki tudja mennyit, mielött rátaláltam), ő volt talán az egyetlen, aki mindig mellettem volt a bajban. És ma súlyos kötelességem volt nekem is mellette állnom, s életemben másodszor meghozni azt a döntést, amitől minden állattartó retteg...

Hosszú órákon át tudnék mesélni róla, száz meg száz emlékezetes és örömteli pillanatot adott az egéz családnak és a körülöttünk élőknek úgyszintén. De a lényeg, hogy elvesztettem egy barátot, A legjobb barátot.

Liza, köszönöm, hogy velem voltál...