Tsyl
így már megértettem azt a napkezdést. A kutya lélek nem egyszerű, és mindig kész a legmeglepőbb és váratlan dolgokra. De csak a mi örömünk miatt teszik. Biztosak benne, hogy mi is ugyanúgy örülünk majd neki. És ilyenkor csillog a szemük a legjobban, ahogy ránk pillantanak a dicséretért. Sose tudtam még egy picit se dühös lenni a kutyáimra, a szemükkel mindig levettek a lábamról.
Gyönyörűek ezek a bernáthegyik. Gratulálok. És a történet leírásához is.
Ilyenkor nagyon tud fájni a szívem, hogy nincs lehetőségem ismét kutyát tartani. Pedig volt idő, mikor kutya nélkül el se tudtam volna képzelni az életem.