Egészséges fejbőr: Solymosi Eszter
Erdélyi József :
SOLYMOSI ESZTER VÉRE
Megöltek egy kis libapásztort. Égre kiált a régi vád,
úgy ölték meg Solymosi Esztert, mint egy tokos, pihés libát,
mint egy síró galambfiókot,
szûz juhocskát Húsvét elõtt...
Valami vérengzõ bolondok
úgy fogták el és ölték meg õt,
a nótás ajkú kis magyar lányt, valami vérengzõ vadak,
vademberek...Elfolyt a vére, mint egy párás piros patak.
Ítélt a bíró, félkegyelmû képzelõdõ a szemtanú,
alaptalan a vád, a vérvád...a hátborzongató gyanú...
Ítélt a bíró; elmehetnek a reszketõ kaftánosok;
nem ölték meg Solymosi Esztert, nem bûnösök, nem gyilkosok.
Nem sütöttek húsvéti ostyát embervérrel.
Ország-világ tudja meg, hogy gyermekijesztõ dajkamese a vér, a vád.
Ítélt a bíró s fellélegzett a zsidóság, az "üldözött",
de terjed a "mese", a "vakhit" a szegény magyar nép között.
Zengett a dal s a vérpatakból vérfolyó gyúlt és hömpölyög,
tenger, vértenger gyûlt belõle mérhetetlen mély és örök,
mint Jézus vére, a világot megváltó Istenemberé.
Az Õ vére a legyalázott szegény Solymosi Eszteré!
Minden kiontott ártatlan vér, minden magyar vér, ami folyt,
párolgott és virult belõle idegen trón, élõsdi bolt,
minden kiontott ártatlan vér, harctéren ontott hõsi vér,
és munkában csorgott verejték, és megrabolt bér és babér,
az én vérem is, az Anyámé, a régi libapásztoré,
az Õ vére s a legyalázott szegény Solymosi Eszteré.
Égre kiáltom akkor is ha, élettel és vérrel tilos,
leírom akkor is, ha rögtön lángot vet a szûz papíros.
Beh piros vagy Solymosi Eszter kiontott vére s beh meleg...
Hajnalt festek a magyar égre és felkelõ Napot veled,
hogy ne vesszen kárba a vérünk, s emléked árva hajadon.
Solymosi Eszter árva népét ébressze bátran, szabadon.
|