Juhász Gyula
Erdély özvegye
Szép öregasszony. Tiszta és szelíd.
Hajlottan hordja évek terheit.
Hajlottan és nem törten. A remény
Ott gubbaszt némán szeme szögletén.
Néha magasba lendül ősz feje,
Mint októberi ezüstjegenye.
Tesz, vesz. Kezében gyakran biblia:
Hogy kínzaték az Isten egy Fia.
És messze gondol és sóhajt nagyot
S elnézi a sok őszi csillagot.
A Hadak útját. Aztán lepihen
És hazaindul a nagy, bús iven.
Nincs rokona és nincs már könnye se,
Ő hallgat s vár. Ő Erdély özvegye!
__________________
Az egyetlen dolog, ami szükséges a Gonosz diadalához,
hogy a jó emberek ne tegyenek ellene semmit."
(Edmund Burke)
Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség! / Bakay Kornél /
|