Alkony
Pépesre rágott szavak
bántanak, elsárgállott pillanat
a tűző nap hevében
felejtett üres napok végében
lődörgő láncra fűzött alkony.
Álmaimban illúzió arcod
kínál fel kérdést,
édes feledést
ébredés nélkül.
Citromból facsart jelenünk
szegül a képzelt
világok ellen.
Kék tablettába
zárt utazás a mába
ténfergő
töltődő
mindennapok. Hiányzol.
Ajánlanék kies vízpartot
szótlanságban fogant
csókot, pillantásba
sűrített dimenziók
közt utaztatott
test érintett bőr-érzék foszlányt
üres héjba zárt morajlást.
Adnám szó helyett ajkam
szél sóhajába hajtott nyakam
tenyeredbe reszkető
édes illat-bőröm.
|