A tündérszép királykisasszony elhatározza, hogy férjhez megy. El is
mondja apja urának, hogy hirdesse szét heted-hét országra. De csak
ahhoz megy, aki kiállja a próbát. Kihirdeti a király, s özönlenek a
hercegek, grófok, válogatott legények. Igen ám, de sorra
megbuknak a vizsgán.
Egyszer arra jár a szegény vándorlegény, és beáll a sorba ő is,
szerencsét próbálni. Nevetik is a hercegek, grófok, válogatott
legények, hogy mit akar itt ez a csóró, szerencsétlen, hiszen ők
sorban kudarcot vallottak. Mivel azonban mindenki próbálkozhat,
egyszer a vándorlegény is sorra kerül.
- Menjünk ki, sétáljunk egyet a tündérkertben! - invitálja a királylány.
Kimennek, és elmennek a csilingelő aranyalmafa alatt, átmennek a
szólószőlők között, és elérnek az ezüstpatak partjára. Ott a
tündérszép lány lehúzza az ujjáról a gyémántokkal ékesített
aranygyűrűjét, és bedobja a patakba, majd ezt mondja a legénynek:
- Vedd ki, és add a kezembe!
A szegény vándorlegény úgy tesz, ahogy a királykisasszony kérte, mire
az megszólal:
- Ez a sok idióta meg mind a patakba ugrott!
|