[monro]

Originally Posted by Remedy

Hosunk szokasos esti setajara indult a varfalon. Atnezett a szomszed varra, ami mostanaban egy uj varazslo erkezesevel, mintha kicsit messzebbnek tunne, mint szokasosan, de azert meg latotavolsagon belul van. Vmi feltunt neki. Az eddigi mosolyok, esetleg nemtorodom tekintetek helyett feszult figyelmet, es morcos arcokat latott. Tudta, hogy ez a beke nem tarthato orokke, ezt mar az elejetol kezdve erezte. Sajnos a masik varban voltak ismerosok, baratok, de tudta, ezt a harcot meg kell vivni, ha nem akarnak orokke a masodik legnagyobb var szerepeben tetszelegni. Kicsit furan erezte magat, amikor a masik varbol elfojtott szitkok is jottek, de nem erezte magat hibasnak, vagy unfairnek.

Ekkor egy nyíl koppant a feje mellett a faajtoban. Osszerezzent. Egy iras volt rajta, megnezte, ez volt bele irva:

"Meg 24 ora!"


Elmosolyodott, belepett a szobaja maganyaba, es elkezdett keszulodni...

Nem tudom honnanez a költői véna de számomra ez a kis szummázás irodalmi Nóbeldíj gyanus szerzemény! Grat Remi örülök, hogy ilyesmit olvashattam nagyon tetszik!