Még magam sem tudom….
Magányos szigeten
ezernyi virág között
kínod leled.
Versem írom
értelme nincsen,
üres mondatok
fordulnak ki a tollból,
összefüggéstelen képtömeg,
mit most eléd festek.
Hol kín,
hol szenvedély,
s ott van maga a tökély.
Alkotás vágya közt,
pusztítást szül a néma düh.
Mi fejemben megterem
élettelen jön e világra,
torz mementója
egy próbálkozásnak.
Néha jobb ülve várni,
van mikor elé kell rohanni,
senki nem ad tanácsot
azt csak Te érzed.
De ne add fel!
A tagadás
Halál
Mely véget vet,
és folytatást terem.
Ezer éves büszke szilfa
teteme felett a szél
diadalmasan süvít,
megmutatta erejét.
Ám a szilfa tövében,
megannyi lehetőség,
dugja ki a fejét
és a halott fa körül
az élet újra ünnepli
Diadalát!
Egy szilfa helyett ezernyi áll
vastag falként
Töri meg a szél akaratát.
Kusza gondolatok,
elhalva újat teremtenek.
Pusztulunk és újjáéledünk.
Neki kezdünk és befejezzük,
talán azt is amire vágyunk.
Érthetetlen képek
még is szépek.
Értelmük nincsen?
Úgy is azt látod meg
amit akarsz!
|