[Topsy]

Wells: A keresztről

Isten nagy terhet rótt rám egy napon:

Súlyos keresztet, hogy hordjam a hátamon.

Éppen roskadtam a szörnyű súly alatt,

Mikor egy oroszlán állta utamat.

Fohászkodtam. Ó Istenem, ne ereszd!

S kezemben fegyverré lett a kereszt.

Elvégezte művét a vadállaton

És keresztté lett ismét a vállamon.

Én vánszorogtam át erdőn, mezőn,

Földre roskadva elhagyott erőm.

Sóhajtottam, ó Isten, elveszek

És szárnyas bottá lett a kereszt.

Repülve vitt tovább és a gyönge test

Újból élni kezdett.

Majd ismét felszökött Vállamra a kereszt.

Pusztában éltem, perzselt a homok.

Küzdve éreztem, földre roskadok.

Sehol árnyék. Perzselő lángsugár.

Felsóhajtottam, hogy minden oda már.

És akkor meglepett a kegyelem,

Élőfává lett a keresztem.

Álomban kerestem új erőt,

S keresztem velem volt, mint azelőtt.

Azóta, hogy életem napja múl,

Mindig a terhem vált áldásomul.

Nem is dobom el életem során,

Mert ez lesz egyszer majd a koronám.