[Chris]

Miután mindenki összekészülődött (hogy ki mit visz magával, azt írja meg nekem e-mailben - ha ez megvan utána olvassátok tovább!), Sennyon cwa Amarach egy pinceszinten lévő terembe kísér titeket, ahol a padló mindenféle rúnáktól ékes. Megkér titeket, hogy lépjetek hátrébb, míg megnyitja a kaput, majd a rajzolatok közelébe érve félhangosan kántálni kezd. Kisvártatva felfénylik a vörösköves gyűrűje, és egy lángokból szőtt függőleges korong jelenik meg a levegőben az ábrák felett.
- Csak nyugodtan, a lángok nem égetnek - mondja felétek fordulva. - Én megyek utoljára. Induljanak, nem tudom sokáig fenntartani.
Kérésének megfelelően elindultok (aki nem, az szóljon...). A kapun átérve egy narancsszínű mezőn találjátok magatokat, ami fölé citromsárga ég borul. A mezőn itt-ott pipacsforma virágok nyílnak. Lángnyelvekból álló szirmaikat lágyan ringatja a forró szél.
Hőség van, és a légmozgás sem hoz enyhülést.
Sennyon cwa Amarach pár pillanatnyi koncentrálás után az egyik oldalsó irányba mutat.
- Arra kell mennünk.
Elindultok abba az irányba. Két-három óráig haladtok a tikkasztó melegben, s látszólag a táj mit sem változik, ahogy elnéztek a távolba mindenfelé mező, és pipacsok, semmi más. Időnként rövid pihenőket tartotok, majd folytatjátok az utat. Körülbelül még két órát gyalogoltok, mikor egy meredély széléhez értek. Alant fekete homokkal szegélyezett partot mos a halványkék tenger. A tengerfenéken tüzek égnek forralva a fizet, ami fortyogva bugyborékolva testes gőzoszlopokat ereget magából.
Nem túl messze tőletek a meredély szélétől egy félig leszakadat (vagy félig kész) kő híd indul.

Hogyan tovább, ötletek?