Tiéd az éjszaka, avagy az égimádás szembetegséghez vezet…
A tiadlani főnemes, hogy újabb szövetségest szerezzen meghítta magához a bárot, akivel jót politizáltak, de a kívánt célt nem érte el egyik fél sem. Pár napra rá kapott egy levelet, melyben egy magát meg nem nevező alak fontos információkat szeretne közölni a Báróval egymagába eltűnt társáról, egy előre megjelölt helyen és időben, csendes térség, este idején. Természtesen üvöltött róla a csapda szaga, de hát tudjuk már régen, egy csapdát nem csak fel kell állítani, hanem be is kell zárni sikeresen, így a csapat vakmerően készült a nagy csapdára. A helyszínen egy beteges öreg ember várta a bárot és némi alkudozás után (az öreg szerint félelmetesen nagy vagyont kért az inforét) megkötetett az üzlet, 1 aranyét cserébe elvezeti a Bárót ahhoz a személyhez, aki rendtársával volt az utolsó napokban, mikor még látni vélték. (az egész szitu azért volt poén, mert a csapat már félnapokkal előbb beásta magát a megjelölt helyre, hogy a csapdát az állítók ellenébe fordítsák, erre jöt az öreg és elvezette a Bárot máshová (a nagy tervezésbe kimaradt azon egyszerá rész, mi van ha arrébb mennek, ez csak egy találka hely és idő
) Némi kiásás után a Báró után óvakodtak, ép időbe érték be, mivel egy magányos nyilvessző rezegve állt meg az öreg helyi vezető bal szemgödrében, kérlelhetetlenül helyet kérve és kapva az eddig ott lapuló bal szemtől. Rutinos kalandozók révén a második szívdobbanás már senkit sem talált a becsapódás környékén, házak sötét falánál, vastagabb fűszálak mögött rejtőzőtt már az egész csapat, óvatosan lesve/számolva az orvlövész vélt helyét. Némi varázsos gyógyfőzetért cserébe visszanyerte életét az öreg, így rámutathatott a célházra, ahol az a személy lakik, aki látta azt, aki majdnem beszélt azzal, aki pont akkor ment el az utcán, mint az, aki együtt volt az eltünt lovaggal, szal aki tudja. (ééérted?
) A csapat egy vehemens rohammal bevette a házat és némi átvizsgálás után üresnek titulálta. Találtak egy kézzel padlóba ásott lejáratott, ami egy terembe vezettet, ahol csúnya ákom-bákomokkal volt tele a fal, mennyezet és padló. Ez a papokra és egyéb mágiában jártasnak hazúdó alakokra bízták. Miután meggyőzödtek arról, hogy az orvlövész még nem aludt el (bizonyíték: a házból kilépő Thoreg keresztüllöve) így a reggeli maradás mellett döntöttek. Mivel három szoba volt, és azok nem túl nagyok, de ellenben az csapat már népes vala, így mindhárom szobába némi klikkesedéssel egybecsomagolva megpihentek. A tetőtér lett a hős és 3 testőréé, a bejártat darton squadé, míg a lejárat a bűvszobába a Báróé lett. Az éjszaka, mikor a gonosz ereje megnő, ritkán unalmas. Így volt ez most is, ezúttal egy igen veszélyes ellenfél, mely láthatatlan és anyagtalanul kereste áldozatát, rontott rájuk (persze nem véletlen, hogy erre járt). A hős testőrei fordultak gazdája ellen, aki ismerve képességeiket, inkább a tetőn való kiugrás, lehuppanás és kereket oldás mellett döntött. (nagy szakértelme van ám ebbe, tehát felelőtlenség arra gondolni, hogy hebehurgya, gyáva tett lett volna, hiszen eme hős tartja eddig a rekordott, a 18 méteres várfalról való kötél nélküli leugrást, élve érkezést illetve ugyanezzel a tettel a leggyorsabban lemásztam a 18 méteres várfalról is
) Így sérülés nélkül tette ezt. Hűséges testőre követték (persze kevesebb szakértelemmel, ők már sérüléssel) de leérve tovább üldözték gazdájukat. Persze nehéz egy vérbeli sokat megélt bárodt megtalálni, ha ő nem akarja. És hát nem akarta. Reggel némi mágikus kivizsgálás után megállapították, hogy zsákutca ez is, az eltűnt lovag felé ez nem vezet. Ezt alátámasztotta az a tény is, hogy akire az öreg gondolt, az néhány utca saroknyira találtak rá visszafelé, bal szemgödrében neki is csinos nyilvessző vége imádta az eget, hódolt a felkelő nap előtt. Mivel a gyanú, a lovagtárs eltűnésében egyre jobban az elfekre terelődött (mondjuk alapból is benne voltak a pakliban) némi politikai manőverek után összekötök által megtudta a Báró (amit titkon sejtett is), hogy rendtársa meghalt. Az akit végül az elfek lelőttek, ott a bölcsek hídján már csak külsőleg hasnlított rá. Letörtségéből csak az zökkentette ki, hogy egyesek látták az elf lelövés után is felüttni itt-ott amott, így lehet, hogy mégsem halt bele szívének célzott lövéstől.