Utazni jó, utazni érdemes…
A csapat jól megérdemelt pihenőjét tölti a rowoni hadjáratban harácsolt vagyonból, amikor eljut hozzájuk a Báró hadba hívó szava, így némi ügyeskedés után Ifinbe, majd onnan egyházi térkapu útján Erenbe kerülnek. Itt hamar kiderül, hogy egyesek (pl atya) még nem látott havat (lévén tél vala ép) így természetesen a hó közeli és tartós megfigyelésére (pórok közt „utazásnak” csúfolt tevékénységre) sem rendelekezik megfelelő meleg ruházattal, azaz volt egy szandálja, meg egy szellős köpenye.
) Az ereniek szó nélkül megruházták. Valószínűleg innen eredhet az az alaptalan előítélet, hogy az ereniek fagyosabbak az átlag aszisznál. Némi tollászkodás után felkerekedtek hát, neki a téli utaknak, szerencsére a főút mellett azért elég sok a fogadó. Sok-sok nap után egy nagyobb hóvihar 3 nap fogadó-fogságra ítélte a botor izé bátor utazókat, ahol összemelegedtek (konzervatívabbak ne olvassanak tovább
) három szintén botor utazóval. Két öreg tiadlani fűstölőárús és ifjú segédjükkel. Mivel egy az irány, no meg szépen néztek, meg öregek, meg minden, így a csapattal tarthattak.
Az eddig velük utazó szerencse nagyjából itt kanyarodott el balra, mert a következő fogadó hidegen várta őket. Rutinos utazók lévén alaposan felkészültek mielőtt a roham mellett nem döntöttek, hiszen láttak már megyfán orkot.
Szám szerint többet is. Tehát csattogtak a védelmi mágiák, varázstárgyakról kerül le a rowoni por, majd minden irányból bekerítették a kihalt (nagyon gyanúsan várakozó) fogadót. Bent mindössze 3 holtat (nem mászkáló, csendben földön fekvő) és iszonytató rothadás szagot és orrfacsaró fekete mágia pudvás bűzét vélték csak felfedezni. Dulakodásnak, hősi harcnak nyoma nem volt, az akkor még vélhetően élő ma már holtnak mondható alakok (ahogy az alvilági szakzsargon mondaná) letolt gatyával kaphatták a végzetet. Az istálóban két marék paci (legalábbis némelynek több lába vót mint négy, azaz biztos alatta is fekhet ögy másik) összerohadt holtteste fogadta őket, így lassan hagyták elülni a védőformulákba nyomorgatott mágikus erőket. Előkerültek az ások, mivel tisztes pyarr hittel élőkről van szó, elhantolták a holtakat, az atya még szép kis szertartást is rittyentett mellé, ahogy a könyvekbe le vagyon írva. A hidegre való tekintettel a fogadó felső szintjére költöztek (ott nem vót hulla), bár a Báró inkább kint maradt szolgáival sátrában (nem kívánt eme baljós házban álomra hajtani nagy, de igen ronda fejét (6-os szépség). Tekintve, hogy ép akad üres szoba, így mindenki kedve szerint kvartélyozta be magát, de farkas vonyító hideg miatt a fütés észszerűsítése végett inkább kevesebb, de zsúfoltabb szobák lettek kiosztva.
A két öreg és ifjú mellé az Atya osztotta be magát, mégse legyenek egyedül, védelem nélkül eme ijedt tiadlani polgárok, akik istenfélő derék pyarr embereknek tűntek. Thóreg, aki ideje korán meglátta a gonosz magvait a tiadalniakban az éj leple alatt leszámolást tervezett, hiszen nem szeret osztozkodni a zsákmányon. Választott álcája, no meg a magiszter közelsége miatt a mágia most nem dobható volt be, így marad a jól bevált korok előtti módszer, balta fejbe, ez az ami lever, haver!
Mire az atya felébredt, már az egyik öreget, meg a fiút ki is pontozta, de sajna a harmadik éberen szökkent talpra és öreg szájából fekélyes és gonosz mágiát öklendezett a kis szoba szűk falai közé. Az atya már már lesúlytott volna Thóregre szent hatalmával (sötét vót ugyebár, mély álomból ébredve nem is igen ismerte fel benne utitársát így előbb magát fakította ki a látótérből) amikor a sötét erő falhoz kente Thóreget és egy egész vödör plusz egy átlagos köcsög mennyiségű vért préselt ki belőle. Aszisz szavak nyitottak csatornát Antoh végtelen vizek birodalmába, és az onnan érkező isteni erő rávetette magát az öreg tiadlani képében tetszelgő ellenforradalmár elméjére. Sajnos a gonosz erők ezt a területet is védelmük alá helyezték, így a bénitó erő hamatos ökörnyálként pattant el. Az öreg, az egyszerűség kedvéért továbbiakban rövidebben csak mint fertelmeseniszonytatószörnylelkűistentelentudomisé nősgonosz, újabb átkos hatalmat készült evilágra szülni, de Thóreg, eldobva kedvenc baltáját, emberen túli, de azért számos épéinek újra számolását követelte. Mikor ez megtörtént és negatív szám vala az eredmény a fertelmeseniszonytatószörnylelkűistentelentudomisé nősgonosz holtan rogyott össze izibe.
Recsegő ajtóval (az atya este lefekvés előtt alaposan kiélelte, rutinos utazó lévén
, Thóreg meg az ablakon jött be) érkezett a csapat segítsége, de már nem vót mit tenni. Összeszedték a sebesülteket, alaposan megnézték az enemy maradványait oszt az alvás mellőzése mellett dönöttek erre az éjszakára egyöntetűen. A nap felvirradása után a biztonság kedvéért felgyújtották a fogadót, nehogy csírába szökjön a gonoszság, majd Antoh segedelmével (még a temetések idején Thóreg által talált nyomokon elindulva) letértek az útról, hogy felderítsék a jól láthatóan kevésbé sietősen is szervezetten elhaladó csoportot, hogy vajon cinkosok vagy bajkerülők voltak-e. A nyomok okozóinak céljairól az égiek mesélhettek volna, de ők aznap sem kötötték halandók tudtára, így a nyomok néhány óra múlva ismét az útra vezettek és ott felismerhetetlenségbe olvadtak a többivel. Nincs mit tenni go Haonwell.