Nem tudom ez volt-é már, de naggyon jóóó
A kis Johnny hét éves volt, és mint más korabeli fiúk, nagyon kíváncsi.
Más fiúktól sokat hallott már az udvarlásról, és érdekelte, hogy ez mit is
jelent, és hogyan is folyik.
Egy nap megkérdezte az édesanyját, aki ahelyett, hogy elmagyarázta
volna, arra kérte a fiát, hogy egy este bújjon el a függöny mögött, és maga nézze meg, hogy
hogyan udvarolnak a novérének.
Johnny el is bújt, másnap pedig elmesélte, hogy mit látott:
- A novérem, és a fiú egymás mellett ültek, és csendben beszélgettek,
aztán egyszer csak lekapcsolták a villanyt.
A fiú megölelte és megcsókolta a novérem, amitol o rosszul lett, mert
elég furcsán nézett ki az arca.
Ezt biztosan a fiú is észrevette, mert benyúlt a novérem blúza alá, hogy
megkeresse a szívét, úgy mint az orvosok szokták.
O persze nem volt olyan ügyes, mert sokáig kereste, és csak nagy nehezen találta meg.
O is biztosan rosszul lett, mert mindketten nyöszörögni kezdtek, meg
nagyokat sóhajtozni.
A fiú másik keze annyira fázott a rosszulléttol, hogy azt is bedugta a
novérem blúza alá, és mindketten elterültek az ágyon.
Remegtek a láztól, amit onnan tudok, hogy láz volt, hogy a novérem azt
mondta a fiúnak:
- Ez nagyon meleg!
És ekkor rájöttem, hogy mitol lettek hirtelen ilyen rosszul!
Valahogy egy nagy sikló került a fiú nadrágjába, ami kiugrott, és
kinyújtózott teljes hosszára.
A fiú erosen megmarkolta, hogy távol tartsa mindentol, és nehogy elszabaduljon.
Amikor a novérem meglátta, egy kicsit megrémült, kikerekedett a szeme, eltátotta a száját, és azt mondta:
- Oh Istenem!
Lehet, hogy segítenem kellett volna neki, mert nekem már volt ilyennel
dolgom lent a folyónál.
Aztán erot vett magán, legyozte a félelmét, és megpróbálta megölni a siklót.
Le akarta harapni a fejét, de halkan felsikoltott, biztosan mert az megharapta ot.
Aztán gyorsan mindkét kezével megragadta, és erosen tartotta, amíg a fiú elovett egy szájkosarat
a zsebébol, és ráhúzta a siklóra, hogy még egyszer ne haraphasson meg senkit.
A novérem lefeküdt, széttárta a lábait, aztán erosen a combjai közé szorította, úgy mintha egy ollóval akarná megölni.
A sikló azonban ellenállt, erosen mozgott és ficánkolt, de a novérem nem engedte el.
Nyögött, és sikoltozott, de persze nem bírt vele. Az meg mintha ki akart
volna jönni, a fiú is alig bírta rajta tartani a szájkosarat.
Szerintem úgy akarták megölni, hogy egyszeruen maguk között összelapítják.
Néhány perc múlva aztán már nem mozogtak tovább, és csak nagyokat sóhajtoztak.
Amikor a fiú felült, megbizonyosodhattam, hogy a sikló megdöglött, mert csak
úgy erotlenül lógott rajta, és még a bele is kifolyt.
A novérem és az udvarlója persze nagyon kifáradtak ebben a csatában.
A fiú újra megcsókolta és megölelte a novérem, összebújtak, amikor kiderült,
hogy a sikló nem halt meg!
Újra életre kelt, és tovább harcolt! Szerintem ezek a siklók olyanok hetnek,
mint a macskák, mert nekik is több életük van.
Most a novérem taktikát változtatott, és teljes súlyával ráült, hogy agyonnyomja.
A sikló persze megint ellenállt, le-föl mozgott, néha elojött, máskor elbújt.
Lehet, hogy egy fél órába is beletelt, mire biztosan megölték.
Azt, hogy meghalt onnan tudom, hogy a fiú a végén letépte a nyálkás
borét,bedobta a vécébe, és le is húzta.
Az anyuka elájult