[[HTPA]GeeForce]

Alig kóstolhattam, mégis nagyon jóízű volt,
Győzelem, és szabad élet! Minden erről szólt!
Nem kell nézzem anyám arcát,
Apám rég feladott harcát...
Öröm lesz a szívekben már végre!
Aztán hajnali négykor furcsa hang a rakpart felől...
Az álom még bírja, húzna vissza, de az agyam már vacog elöl!
Az nem lehet, hogy apám sír!
Szemem mint a nyitott sír!
Magyarország sikolya száll a szélben?!

Hogy lehessen még Magyar Haza, és hogy soha ne vesszen el,
Írd a falra, hogy "RUSZKIK HAZA!", és tedd, amit tenned kell!
Ha veszítünk... Még vagy negyven évig esélyünk sem lesz!
Ne azt kérdezd honnan tudom, csak higgy nekem, ha szeretsz!

Csendben osontam ki, tudtam jól, hogy nem mehetek...
Nem vagyok hős, csak magyarul élek, erről meg nem tehetek.
A Széna téren a halált néztem! A Korvin közben nagyon féltem!
Emlékszem még az utcákon folyó vérre...
Cella mélyén, a nemlét szélén arra gondolok,
Tudják-e majd, hogy ki voltam én, ha holnap majd meghalok?!
Azután, hogy fejbe lőnek, szöges dróttal összekötnek,
Jobban félnek tőlem így, mint élve!

Hogy lehessen még Magyar Haza, és hogy soha ne vesszen el,
Írd a falra, hogy "RUSZKIK HAZA!", és tedd, amit tenned kell!
Ha veszítünk... Még vagy negyven évig esélyünk sem lesz!
Ne azt kérdezd honnan tudom, csak higgy nekem, ha szeretsz!


Tesz-e valaki bármit, hogy ne takarja szenny a nevünk,
Lefogják-e tisztességgel földbe vakult szemünk?!
Lesz-e olyan, aki érti, most azért lehet itt most élni,
Mert mi felemeltük a lyukas zászlót az égre?!

Hogy lehessen még Magyar Haza, és hogy soha ne vesszen el,
Írd a falra, hogy "RUSZKIK HAZA!", és tedd, amit tenned kell!
Ha veszítünk... Még vagy negyven évig esélyünk sem lesz!
Ne azt kérdezd honnan tudom, csak higgy nekem, ha szeretsz!

Hogy lehessen még Magyar Haza, és hogy soha ne vesszen el,
Írd a falra, hogy "RUSZKIK HAZA!", és tedd, amit tenned kell!
Ha veszítünk... Még vagy negyven évig esélyünk sem lesz!
Ne azt kérdezd honnan tudom, csak higgy nekem!
Higgy nekem, ha szeretsz!