A kisfiú kérdezi az apját, mi az a politika!?
Az apja leülteti, és példákkal elmagyarázza:
Figyelj fiam, én hozom haza a pénzt, tehát én vagyok a KAPITALIZMUS.
Anyád ügyel a pénzre, tehát ő a KORMÁNY.
Nagyapád ügyel arra, hogy minden rendben legyen, tehát ő a SZAKSZERVEZET.
A bébiszitterünk a DOLGOZÓ OSZTÁLY, és mi mindannyian azért dolgozunk,
hogy Te,
a NÉP jól érezd magad, és mindened meglegyen.
A párhónapos öcséd pedig a közös JÖVŐNK.
A kisfiú elraktározza a hallottakat, és elmegy aludni.
Éjjel arra ébred, hogy az öccse "telerakta a pelenkáját" és sír. Felkel,
és
szólni akar az anyjának, de az olyan mélyen alszik, hogy nem bírja
felkelteni.
Bemegy szólni a bébiszitternek, de a szobában látja, hogy az apja éppen
hentereg vele az ágyban, miközben a nagyapja kukucskál be az ablakon.
Senki nem veszi észre hogy ő is ott van, így visszamegy aludni.
Másnap kérdezi az apja, hogy el tudja-e mondani a saját szavaival, hogy mi
is az a politika?
A kisfiúnak eszébe jutnak az éjszaka látottak, s így szól:
- A politika az, amikor a kapitalizmus kihasználja a dolgozó osztályt,
amit
a szakszervezet csak tétlenül bámul.
A kormány alszik, a néppel senki sem törődik, és a jövő is szarban van.
__________________
Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell, s akit szerettünk azt nem feledjük el.
|