Ez is egy módja a gyerekek felvilágosítására.....
A sikló halála!
A kis Johnny hét éves volt, és mint más korabeli fiúk, nagyon kíváncsi. Más
fiúktól sokat hallott már az udvarlásról, és érdekelte, hogy ez mit is
jelent, és hogyan is folyik. Egy nap megkérdezte az édesanyját, aki
ahelyett, hogy elmagyarázta volna, arra kérte a fiát, hogy egy este bújjon
el a függöny mögött, és maga nézze meg, hogy hogyan udvarolnak a nővérének.
Johnny el is bújt, másnap pedig elmesélte, hogy mit látott:
- A nővérem, és a fiú egymás mellett ültek, és csendben
beszélgettek, aztán egyszer csak lekapcsolták a villanyt. A fiú megölelte és
megcsókolta a nővérem, amitől ő rosszul lett, mert elég furcsán nézett ki az
arca. Ezt biztosan a fiú is észrevette, mert benyúlt a nővérem
blúza alá, hogy megkeresse a szívét, úgy mint az orvosok
szokták. Ő persze nem volt olyan ügyes, mert sokáig kereste, és csak nagy
nehezen találta meg. Ő is biztosan rosszul lett, mert mindketten nyöszörögni
kezdtek, meg nagyokat sóhajtozni. A fiú másik keze annyira fázott a
rosszulléttol, hogy azt is bedugta a nővérem blúza alá, és mindketten
elterültek az ágyon. Remegtek a láztól, amit
onnan tudok, hogy láz volt, hogy a nővérem azt mondta a fiúnak: Ez nagyon
meleg!
És ekkor rájöttem, hogy mitől lettek hirtelen ilyen rosszul! Valahogy egy
nagy sikló került a fiú nadrágjába, ami kiugrott, és kinyújtózott teljes
hosszára. A fiú erősen megmarkolta, hogy távol tartsa mindentől, és nehogy
elszabaduljon. Amikor a nővérem meglátta, egy kicsit
megrémült, kikerekedett a szeme, eltátotta a száját, és azt
mondta: Oh Istenem!
Lehet, hogy segítenem kellett volna neki, mert nekem már volt ilyennel
dolgom lent a folyónál. Aztán erőt vett magán, legyozte a félelmét, és
megpróbálta megölni a siklót. Le akarta harapni a fejét, de halkan
felsikoltott, biztosan mert az megharapta őt. Aztán gyorsan mindkét
kezével megragadta, és erosen tartotta, amíg a fiú elővett egy szájkosarat a
zsebéből, és ráhúzta a siklóra, hogy még egyszer ne haraphasson meg senkit.
A nővérem lefeküdt, széttárta a lábait, aztán erősen a combjai közé
szorította, úgy mintha egy ollóval akarná megölni. A sikló azonban
ellenállt, erősen mozgott és ficánkolt, de a nővérem nem engedte el.
Nyögött, és sikoltozott, de persze nem bírt vele. Az meg mintha ki
akart volna jönni, a fiú is alig bírta rajta tartani a szájkosarat.
Szerintem úgy akarták megölni, hogy egyszerűen maguk között összelapítják.
Néhány perc múlva aztán már nem mozogtak tovább, és csak nagyokat
sóhajtoztak. Amikor a fiú felült, megbizonyosodhattam, hogy a sikló
megdöglött, mert csak úgy erotlenül lógott rajta, és még a be le is kifolyt.
A nővérem és az udvarlója persze nagyon kifáradtak ebben a csatában. A fiú
újra megcsókolta és megölelte a novérem, összebújtak, amikor kiderült, hogy
a sikló nem halt meg!
Újra életre kelt, és,tovább harcolt! Szerintem ezek a siklók olyanok
lehetnek, mint a macskák, mert nekik is több életük van. Most a nővérem
taktikát változtatott, és teljes súlyával ráült, hogy agyonnyomja. A sikló
persze megint ellenállt, le-föl mozgott, néha előjött, máskor elbújt. Lehet,
hogy egy fél órába is beletelt, mire biztosan megölték. Azt, hogy meghalt
onnan tudom, hogy a fiú a végén letépte a nyálkás bőrét, bedobta a vécébe,
és le is húzta.
Az anyuka elájult....
|