[Pettyes]

Amikor kijövünk az átkozottak területéről megkönnyebbülés lesz rajtam úrrá. Egy picit megdöbbenek én is azon, hogy nem várt jutalmat kapunk. Amikor a törpe a kezembe adja a részem odalépek a nagyúrék elé és a következőket mondom:
- Köszönöm jutalmad Uram, de nem fogadhatom el, mert nem tudtam teljes mértékben teljesíteni feladatom - komorság ül arcomon, ahogy a kis gyermekre visszagondolok.
- Ennek a jutalomnak lesz jobb helye is az Úrnő szolgálóinál.
Visszanyújtom a pénzes zsákod.
- Remélem, ha Ő is úgy látja, ami tőlem telt leróttam és folytathatom utam.

Amint mindenki a készülődéshez összeszedi magát, én is szedelőzködöm, majd távozáskor gondolataim már messze visszavezetnek a templomhoz és benne Alysához. Már várom a percet, hogy újra láthassam és bízom abban, hogy ő is hasonlóképpen érez. Utam visszavezet a szívem választotjához.
Az utómesét nem lövöm itt le, majd e-mailben lemesélem a többit, a lényeg, hogy ha nem akarod, akkor elfed kalandjai itt még nem érnek véget