Múzsa csókja
Érintsen múzsa csókja,
Tollad ne rakd a fiókba.
Hisz ez plátói szerelem,
Mely ellen állni nem lehet.
Ajkaidra csókot adok,
Csókot, melyet visszakapok.
Kedveskedő hangod vélem,
Hallani a messzeségbe.
Szép szemedben elmerülök,
Érzem, mindjárt felrepülök,
Szállok fent a magas égben,
Bársonyos szép messzeségben.
Földre szállni már nem tudok,
Varázslat mit nékem adott.
Pedig nem csinált egyebet,
Rám mosolygott, rám nevetett.
Mennybe megyek, de nem egyedül,
Közöttük Te is ott vagy, legbelül.
Elválaszthatatlan múlt és jövő,
A legnagyobb múzsa és a költő.
__________________
Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell, s akit szerettünk azt nem feledjük el.
|