A szavak húsba marnak,
Az álmok itt maradtak,
Csak a lényeg távozott.
Nem maradt más,
Fájdalom-Fekély-Kín.
Nincs ok,mi itt tartson,
Nincs szó,mi hasson,
Nincs öröm, mi mosolyt fakasszon,
Hideg,rideg,metsző fájdalom,
Mikor metsz a penge,
Mély sötét, tompa űr,
Mikor van egy kósza percem.
Keserű szó siklik a térben,
Ereje elveszve elillan,
Mint az éter.
Már nem gyötör a Múlt,
Túl sok idő telt el.
Elég mély a kút?
Hogy hideg vize nyelje,
Egykor szerető vérem.
Hát,köszönöm szépen.
|