Kissé csodálkozom a bor "létén" és magam elé mormogok valami olyasmit, hogy kár, hogy az élőholtkat nem lehet leitatni.
A "csajom" megkérem (rövid biccentéssel veszi tudomásul a kérésedet, és úgy tesz, ahogy kérted tőle), hogy a torlasz melett álljon és az esetleg már be- benyulkáló kezeket, karokat csapkodja lefelé a Farkas-sal ellentétes oldalról, Alysium-ot és Quintar-t pedig megkérem álljanak mellém és keressenek eetleg vödröt meg tölcséreket amivel a kinézet hordót tele lehetne tölteni (úgy nehezebb és nagyobbat "üt" ) és ha a torlasz már nagyon meggyengül akkor segítsenek lendületbe hozni a következő hordót és "kisöpörni" vele egy kis időre az ellent.
Sem vödrüt, sem tölcséreket nem találtok. Mikor már kezd nagyon meggyengülni az első torlasz odagörgetitek a másodikat.
A nagyúr a háttérben egy idő után elkezd valamit motyorogni magában, és mintákat rajzolni a levegőbe, majd egyszercsak megjelenik egy fényes rés a tér szövetében.
Hyas ekkor kiált oda nektek, hogy igyekezzetek, mert ideje indulni.
A második torlasz épp bomlófélben van, mikor a kapuhoz indultok. A "csajod" egy villanással pici szoborrá válik, és koppanva ér földet a közeledben.
Átlépve a lapun a sírmező szélén találjátok magatokat, a rúnakövek mellett. A kinti varázsló int, hogy jöhettek, és rámutat két kő közti területre. Gond nélkül kiértek a területről, majd a varázsló a szokott módon bezárja a rést a védelmen. Ahogy elnézitek a fickót, olyan fárdatnak tűnik, mintha napokóta nem aludt volna.
|