Fakéregbe vésve
Pengével véstem egy fa kérgébe:
"El kell múljon egyszer minden nyár!"
S rügyet fakasztott legott a kéreg:
Ez volt az utolsó édes nyár.
Szikrával írtam egy jégtükörre:
"Itt találod a nyárszemű lányt."
Szíve jégvirág lett örökre,
Nem olvaszthaja fel semmiféle vágy.
Csókkal ígérted a lány szívének:
Minden kemény telet tavasz követ!
De a törvényt, mit a fába vésett,
egy ígéret el nem törölhet.
__________________
Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell, s akit szerettünk azt nem feledjük el.
|