Mára is egy szösszenet, bár ez nem annyira friss... és lehet jobb lett volna nem papirra vetni :]
De nyugodtan véleményezzétek ( ha egyáltalán fel tudom tenni, mert eddig egyetlen hozzászólásom se került fel csak miután a a moderátor jóvá hagyta :S Valami olyasmit ir ki, hogy köszönjük hozzászólásod, de az csak akkor fog megjelenni, ha a moderátor jóvá hagyta
Tudja valaki hogy mi lehet ennek az oka?
)
Neked...
Együtt voltunk pár hétig,
de tudtuk nem csináljuk végig.
Néha belénk mart a gondolat,
hogy szerelmünkből nem marad más
Csak egy könnycsepp.
A szavak félreérthetőnek tűntek,
A hidak közöttünk ledőltek,
És mára nem maradt más,
Csak értelmetlen civakodás.
Nekem mégis nagyon fáj,
Hogy itt a búcsúzás,
Kár hogy így lett vége,
És nem biztos hogy megérte.
De..talán megérte...
Kicsikét.
Emlékszem, sokat beszélgettünk,
Mint a többiek, mi mások leszünk.
Ám az álom gyorsan elrohant
És a valóság maradt csak...
Képzelődtünk.
Atán rájöttünk hogy nem megy,
Egyre több lett már a véletlen
Sok kis apró bosszantás,
S nálunk mindig más volt a hibás.
És tényleg nem maradt más,
Csak értelmetlen civakodás.
Nekem mégis nagyon fáj,
Hogy itt a búcsúzás.
Kár hogy így lett vége,
És nem biztos hogy megérte...
De...talán megérte...
Kicsikét.