[Pepa]

A szeretet imája


Szeretlek, csak szeretlek. A mennyben és földön is, legyen szent a Te neved. Mint mindennapi kenyerünket, úgy add magad nekem, most és máskor is. Jöjjön el az én országom, ahol szerethetlek Téged. Hiába szeretsz mást és Ő is akar Téged. Legyen meg az akaratom itt lent a Földön, mert én szeretlek akkor is, ha nincs miért. Ha már nem kell senki kölcsön. Ha már tudják, ha már tudhatják mások is,é n belehalok tudom. De mégis, de még akkor is, szeretni kell lemondva, szeretni kell várva, összekulcsolt teste izzadt nyomorával. Pedig jó lenne úgy , ahogy szeretném én, jó lenne úgy ahogy szeretnéd még. Ne eresszük szerelmünket idő előtt sírba, ne álljunk a gödör szélén tehetetlen sírva. Pedig meg fogok halni, s Te nem értettél semmit, meg fogok halni, mert nem tudtam adni, nem tudtam adni, csak ennyit. Nem tudtam mondani, amit kellett volna. Csak akartam élni, Neked játszani, játszani, nem félni, játszani Neked a reggelt a Nap első sugarával, a reggelivel, melyet ágyba viszek annak, ki kedvesem játssza. Ahogy Földön, úgy a mennyben is. Te szeretsz mást, én szeretlek Téged, hogy engem fogsz szeretni sosem ígérted. Te nekem vagy, de ugyanúgy másnak, Krisztusnak jó vagyok, de bohócnak gyáva. Messze vagy, de legyek bárhol is. Csak szeretlek, csak szeretlek akkor, még akkor is. Szeress vigyázva, ne szeress bántva. Szeress, mert a látszatnak könny lesz egyszer ára. Borzas szerelmünket ki fésüli újra? Hogyan jutunk a semmiből a mindeneken túlra? Ámen

A folytonos írás azért van, mert miközben hallgattam, nem tudtam mikor jönnek az újabb sorok.