Ezzel egyetértek. A nagyobb ország mindig sokkal előnyösebb helyzetben lesz a kisebbhez képest.
A kérdés: Az a jobb, ha a nagyobb ország megközelíthetetlen, vagy az, ha időnként csatáznia kell?
Másképpen: Az a nagyobb baj, hogy országok el tudják magukat zárni a csatázástól, és ezért csendes termelgetésre kényszerülnek, vagy az, hogy a kicsinek csatáznia kell a naggyal?
Úgy látom, én a harc erőltetése felé vinném el a játékot, akár azon az áron is, hogy az erőviszonyok elég torzak. Tenném ezt azért, mert szerintem megoldható, hogy ha nagy üt kicsit, arányaiban ne okozzon akkora kárt, mint amikor a kicsi üti a nagyot.
Te valamiért inkább arra szavazol, hogy a nagy ne érhesse el a kicsit, aminek az az ára, hogy a kicsi még kevésbé érheti el a nagyot (az anyagi lehetőségek különbségei, ugye...). Hogy miért ez a verzió tetszik, még nem írtad le, de nyilván ez a közkedvelt változat. Ezért is működik így jelenleg a Hódító, és ezért nincs senkinek soha problémája elszakadó topokkal, szakadékokkal, egyenetlen pontlistával
Én két utat látok: Vagy összehozzuk a szomszédokat, hogy mindig tudjanak játszani, és akkor a kicsi is ütheti a nagyot, és a nagy is a kicsit. Vagy hagyjuk, hogy a távolságok az időben exponenciálisan nőjenek, és akkor egyre ritkábban lehet csatázni (a pontlista bizonyos területein).
Most a második verzió van életben, én speciel az elsőt élvezetesebbnek tartom.