[Hóhér]

Depresszió


Már csak a fele van hátra, tudtam,
Amikor huszonöt éves múltam.
Ki boldog, nem él sokáig,
Nem jut el, ötven tortáig.

Szürke életem feketébe fordult,
Gazos sírom felett hamis könny csordult.
Hinném, hullott orcájáról értem,
De titkon biztos örült, hogy végem.

Sötétbe raktak a földbe mélyen,
Oszló tumor, az anyaföld méhen.
Hiszem! Szebb meghalni, mint élni,
Jobban kell az élettől félni.

Tévedsz! Nem érzed majd az ibolyát,
Nem láthatod szerelmed mosolyát.
Nem tudhatod, hogy él tovább boldogan,
Hazugok az emberek a templomban.
Mindhalálig nem tart, csak a szenvedés,
Másnap másé, szívében a remegés.

Gyűlölöm a boldogságod,
Mellettem múlt ifjúságod.
Gyűlölöm a szereteted,
Rám áldozott életedet.

Gyűlölöm beteges anyám,
Gondolhatott volna rám.
Gyűlölöm dolgos apám,
Miért vette el anyám.

Miért adtak életet?
Önpusztító méreget !

Gyűlölöm a jót ,s a szépet,
Gyűlölöm a boldog népet.
Gyűlölöm a jobbot és a balt,
Gyűlölöm az emberi fajt.


Értem adtad véredet,
Gyűlölöm az életet.





Őszinte vallomások c. kötetemből.