Magány
Ágyra rogyva és szótalan
üres tekintettel, lázasan
ruhámban az étel és kocsma szaga
na és a cigaretta - fogaim közt fityeg
lehorzsolt falak, pókhálós plafon
szemem lehunyom, kettős a kín
iszonyatos a magány, keserű íze a dohánynak.
Eltűntél.
Még édes íze a szádnak, ajkaid kettős mandulája,
melleid rózsája, na és jázmin vaginád.
Köntösöd fogason, kinek keze csipődön?
Utálom a virágot.
Átkos szimbólumok, hamis álmok.
Kitör belőlem a felismerés, hiába várlak,
fáj a szépséged, még ma is kínoz hiányod.
Később sütött ki a nap, mint máskor,
a beszűrődő fényben nem hallom szuszogásod,
többé nem vagy ott.
- nemhalott...ezt a szót többé nem tudom kín-vigyor nélkül ejteni -
Mi lenne, ha egyszer visszajönnél a kerten át, mosolyogva?
Azt mondanám: tűnj a francba, de rögtön - zenét szeretnék hallgatni.
Válogasd meg a szavaidat - válaszolnád - férjes asszonnyal nem illik csúnyán beszélni...
__________________
Egész életemben arra kényszerítenek, hogy tudatlanságomat kifecsegjem és tudásomat elhallgassam.
Last edited by Elme; 02-09-2008 at 18:10..
|