[tevary]

A régi nyár


Miért fáj a magány, ha egyedül maradsz,
Miért sírsz néha, ha megbántanak .
Visszaemlékszel egy gyönyörű nyárra,
amikor még ő volt az életed álma.

Szemedben könnycseppek ragyognak,
szívedben emlékek ezrei lakoznak.
Rágondolsz és szíved hevesen ver,
Más ember voltál, ezzel a szerelemmel.

Elmúlt a nyár megmaradt egy emlék,
te arra gondolsz, de más ember lennék,
ha visszajönne hozzám az a boldog nyár,
amikor a forró vágy ,édes csókja várt.

Már régi az emlék , rég elmúlt a nyár,
de szívedben az érzés, mégis vissza jár.
Úgy érzed nincs tovább nem leszel boldog,
Neked már szomorú, fájó lesz sorsod...

Egyedül vagy és nem vársz a holnapra,
Nem hiszel többé az igazi álmokba.
A magány a barátod, nem akarsz élni ,
A nyarat szeretnéd újra felidézni. :-(