[aúú]

Összeszedem magam, a sok energia koncentrálása után, majd a csontváz maradványai között megkeresem végre a gyűrűt, melyért jöttünk és elteszem.
Ezután A többiek felé fordulok:
- Nos látom, megúsztuk egyenlőre harc nélkül.
A Csontvázra nézve mondom:
-Megszabadult a lelke eme átkozott csatamezőről, csontváz teste már nyugalmat lel ebben a pincében. Viszont kifelé már nem fog minket védeni az ereje mi befelé védett, így lehetséges, hogy rázósabb lesz az utunk az erődig, éppen ezért induljunk hát, mielőtt beszorítanak ebbe a kényszerűen választott menedékbe minket.

Azzal megindulok kifelé.
Kissé még bizonytalanok a lépteid, és néha el-elhagy az erőd, olyankor meg kell támaszkodnod.