[Szigibabe]

Lehet, hogy ősrégi vicc, de én még nem ismertem... ma reggel hallottam a rádióban, jól kezdődött a napom Remélem nem túl durva ahhoz, hogy ideírjam...

Jancsi és Juliska sétál az erdőben. Egyszerre csak meglátnak egy mókust, és Juliska felkiált:
- Jancsi! Annyira aranyos ez a mókus! Vigyük haza, lécci lécci!!!
- Dehát Juliska, mégis hogy gondolod? Hisz a kezünkből elmenekülne...
- Tedd be a nadrágodba, onnan nem tud elfutni!
Jancsi huzakodik, vonakodik, végül mégiscsak enged Juliskának. Megfogja a mókust és elrejti a nadrágjában. Mennek - mendegélnek tovább, Jancsi egyszerre csak felkiált:
- Én ezt nem birom, nem hozom a mókust tovább!
- Jaaaj, Jancsi, hisz mindjárt otthon vagyunk...
Vonakodva bár, de Jancsi továbbviszi a mókust. Nem telik bele sok idő, mire Jancsi megint felkiált:
- Most már tényleg nem bírom, nem hozom a mókust tovább!
- De Jancsiiii, már alig van pár lépés a házig...
Vonakodva bár, de Jancsi továbbviszi a mókust. Hanem egyszerre csak nagy hirtelen belenyúl a nadrágjába, kirántja a mókust és teljes erőből eldobja. Szegény mókus annyira megijed, hogy nem is bírja tovább a földi létet... Juliska felkiált:
- De Jancsi!!! Miért kellett ezt??? Hisz már látszik is a házunk ajtaja!!!
Erre Jancsi:
- Az egy dolog, hogy a mókus a golyóimat makknak nézte. Az is egy dolog, hogy a hátsó felemet odúnak nézte, még azt is elviseltem. Na de hogy bevigye a makkot az odúba...!!!!