[Elme]

na akkor én is...
ha kivonom magamból magamat az eredmény én vagyok?
vonzanak a felhőkarcolók: nyughatatlan táguló terek, perverz játékai a fénynek
tágasság, az Idő és Tér fennsíkján lenézek és látom három lábamat
én vagyok a Tér sárkánya, örvénylek az Időben, rácsodálkozom a felhőkre
az egyik alakot ölt: Salvador Dali megvetően mosolyog
ő és én két különböző egyéniség
a légben egybeforrva
nálunk a tudás, kegyetlen az intenzitás
holnaptól nem riaszt a ragyogását vesztett világ

bár ki tuggya...
ha az Időnél gyorsabb lenne a szabadesésem, akkor a jövőben boldogan élnék, amíg tovább nem taszítanának?

nagy és lila gépekbe magvakat rakatok, ahol azok összeroppannak a felelősség súlya alatt, közben savakat adagoltatok hozzá és ezen elegy marha nagy állatok bendőjében kerül a köztes lét állapotába

levedlem az elavult igazságok burkát és rettenetes erejű életösztöntől vezérelve újjáteremtem saját világomat, hogy szabadon lélegezzem benne(Könnygáz Rag?)