[naramis]

Alysiumnak:
- Tudom mit teszek. Ez az úrnő akarata. A végkimenetelben nem vagyok biztos, de remélem magam viszem el a felszerelésem - mosolyodom el.

Oda állok, ahova szellem mondta. Magamban felidézem a varázslatot mégegyszer. Egy gyors fohászt mormolok az úrnő felé, ismét segítségét kérem. Majd, megint kiürítem az elmémet, ahogy legutóbb is. Bolintok. - Készen állok! - mondom a szellem felé határozottan, bár a hangom az izgalomtól kissé "remegős" (a varázslat elmondása előtt pszit alkalmazok, hogy minden bevésett mozanatra és betűre emlékezzek)

Bólint, hogy tudomásul vette, majd a helyére lebeg, és lereszkedik a kőre. Várakozóan néz a nagyúrra.