Úgy gondoltam, hogy a 100. hozzászólásom egy vers lesz, amit még 2004 szeptemberében írtam
Omnia vincit amor
Test a testből kibújt egy pillanatra,
Mint, mikor gyermekét szüli meg az anya.
kibújt, se elvitte minden akaratom,
Elvitte, és tűrnöm kell, hagyom,
Hisz utólérhetetlenül hagyott magamra,
S nem vágyom már pénzre, hatalomra,
Ő kell nekem ki darabokra tépett szét,
Ki a lelkemet marta dühödt hiénaként.
"Omnia vincit amor" kong üresen bennem
E három szóban benne van minden!
Minden, ami hazugság és álom,
Naívként elhittem, de már bánom.
Legyőz mindent, hogy új falakat emeljen
Hogy másért végre nyugodtan ölhessen.
Mégis űzi, kergeti az ember szüntelen,
Pedig csak egy üres szó: szerelem!
Na és legyen mégegy szintén 2004ből
Vágj!
Vágd fel! Szakíts magadon sebet!
"Úgysem fáj semmi neked!"
De minden vágás belém mar, éget...
Had csöpögjön drága véred!
Follyon a vér, hisz az a szép!
Gyönyörűbb mint fenn az ég!
De minden vágás belém mar, éget...
Had szálljon ki vele a keserű élet!
Vágsz úja és újra, s már dühből teszed.
"Miért ne?" Jó ez így neked!
De minden vágás belém mar, éget...
Csak becsukod a szemed, és örökre véged!