Kékmadár
Kékmadár ott messzi távol,
Ül búsan egy magas ágon.
Ül az ágon, a börtönében
Csak a lelke szárnyal sötétben.
A Kékmadár szárnyaszegett,
Naphosszat kémleli az eget,
Hívja őt a messzi távol,
Menne ő nagyon magától.
Kékmadár ott a messzi ágon,
Hozd el nekem a boldogságot!
Repülj ide, tárk karokkal várlak,
Együtt leszünk mi nagyon bátrak.
Kékmadár! Szárnyalj velem!
Vár minket a messzi végtelen.
Elhagyunk mi árkot, bokrot,
Leszel Te még nagyon boldog!
Szállunk, szállunk egyre feljebb
Integet nekünk a sok felleg.
Megpihenünk a szikla ormán,
Fáradtságot se érzünk jóformán.
Látod a madarak szállnak már,
Boldogságban úszik a táj.
Jöjj hát ne várj,
Hisz a fellegek várnak ránk.
__________________
Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell, s akit szerettünk azt nem feledjük el.
Last edited by tevary; 01-14-2008 at 13:30..
|