A megtorlás mértéke változó, függ az okozott kár mértékétől és a delikvens modorától.
Az első nemtetszésemet evvel a versel szoktam érzékeltetni, ez után még van esély a dolgok diplomáciai és kártéritési lerendezésre.
Hívatlan vendég jő, bár észre sem veszed…
Legjobb barátod ő, és hű szerelmesed…
Az arctalan király, halk léptű mostoha…
Folyton nyomodban jár, és el nem hagy soha…
Közel jön - túl közel - , szomorúan megáll…
Ráförmedsz; nem fut el - mert úgy hívják: Békés a Halál…
Ha nem vagy nemmegfelelően reagál /pl modortalan stb/ akkor jön a következő vers, ezután már komolyan megkell indoklonia a tetteit a felejtésemhez.
Köd előttem, köd utánam,
Én vagyok a végzet szolgája.
Én vagyok az, aki végül kopogtat,
Én mondom majd: „Máshol folytasd!"
Az Én kezemben lendül a kasza,
Az Én lelkemen szárad milliók halála.
Én Békés a halál sötét angyala...
Ilyenkor az ügy gyorsabb lerendezése érdekében már megy a hadüzi is.
Ha esetleg a megtorlások közben leszabizik akkor kéthét mulva irok neki és megkérdezem mik a szándékai, szeretne-e játszani az adott orijával.
Egy komoly hódosnak már elég húzós kéthét kiesés és ilyenkor hajlik a békére.
Aki még esetleg ilyenkor is modortalan azt figyelemmel kisérem és nincs kegyelem.
|