Búcsú
Ha valaha fájni fog az élet
Szemedben bánat könnye ül
Ne feledd legszebb álmunk az
Amely soha nem tejesült.
Együtt voltunk egy percen át
Együtt voltunk s te megcsókoltál
Szemed fénye a szemembe nézett
S én féltem mert nem értettelek.
Nem értettem miért vagyok veled
Nem értettemmiért vagy velem
Nem értettem de nem kérdeztelek
Veled voltam s nagyon szerettelek.
Szerettelek s még most is szeretlek
Bár akkor ott mindennek vége lett
Nem volt több csak egy perc csupán
Te megcsókoltál s nem történt semmi más.
Bocsi igérem több szomorú vers nem lesz.
__________________
Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell, s akit szerettünk azt nem feledjük el.
|