Mikor riadtan rémálomból ébredtem,
Erős karjaidban megnyugvásra leltem.
Mikor szomorúság gyötörte piciny szívemet,
Arcodat nézve elfelejtettem mindent.
Te voltál és vagy a mindenem!
Én téged sosem feledlek, szeretlek…
Ahogyan ablakomból figyeltem lépteid
Arcomon könnyek csordultak végig!
Amint a kapu zárja kattant,
Valami ott belül összeroppant.
Hallottam elhaló lépteid zaját
Hallottam zokogó szívem sóhaját.
__________________
Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell, s akit szerettünk azt nem feledjük el.
|