Ez szerintem párkapcsolat függő. A legtöbb volt párommal nem beszélek. De van 2 leányzó, akikkel hihhhetetlenül jóban vagyok azóta is, és olyan jó barátok vagyunk, hogy arra a barátság nem jó szó már. Nincs köztünk semmi, évek óta nem fordult meg a fejöünkben, hogy legyen valami közöttünk ismét. De sok időt töltünk egymásnál feljön hozzám, vagy épp felmegyek hozzá, dumálunk, együtt főzünk, sütünk, filmezünk, esetleg itt alszik nálam, vagy én ott. De nem történik semmi, és nem is akarunk semmi olyasmit. Nagyon sajnálom, hogy kevés ilyen ember van az életemben, de még így is szerencsésnek mondhatom, mert legalább 2 van, akire mindenképpen számíthatok, bárhol, bármikor. És ő is rám. Van, akinek ennyi barát sem jut. Úgyhogy nem sajnálkozom, inkább megbecsülöm ezeket a kapcsolatokat. Ők ketten az igazi barátaim. És mindkettő lány. Az egyikkel sose volt semmi, a másikkal jártam 2003-ban. És ők azok, akiknek szeretnék 80 évesen is lasagna-t sütni, és akikhez felmennék kávézgatni esős szombat délutánokon.
Nekem ez az igazi barátság.