Búcsú
Sok napnak ezelőtt mikor nem léteztek gondok, akkor egyikünknek se számított semmi, csak a másik!
Elmúlt és vége már!
Mikor nem számoltunk jelennel és jövővel, mikor csak az adott perc volt a fontos!
Elmúlt és vége már!
Vak voltam és néma mindenre, mi nem Te voltál. Kerestem az összes alkalmat, hogy együtt legyünk!
Elmúlt és vége már!
Oly sok mindent akartam még mondani, erőt kapni a folytatáshoz, mert egyedül túlontúl nehéz!
Elmúlt és vége már!
Szerettem volna szívem kitárni és kitárt szívedhez szorítani. Szerettem volna hangodra olvadni!
Elmúlt és vége már!
Terveztem mindent rövid és hosszú távra. Nem számoltam idővel, csak azzal mit Veled töltök!
Elmúlt és vége már!
Veled keltem és veled feküdtem. Te voltám minden álmom és álmomban csak Téged láttalak!
Elmúlt és vége már!
Hiányzol mindig mikor nem vagy Velem, érzem közelséged és a köztünk lévő távolságot!
Elmúlt és vége már!
Nem kellettem Neked. Okot nem adtam, magyarázatot nem kaptam, csak elfeledtél és ezzel befejezted!
Elmúlt és vége már!
Harcoltam mindennel és mindenkivel, úsztam árral szemben, kitartottam mikor már mindenki feladta!
Elmúlt és vége már!
Semmi sem hatott meg, így mivel erőm és kitartásom elfogyott búcsút veszek Tőled. Szavaim keserédesek, de nem tehetek róla.
Elmúlt és vége már!
Egy dolgot viszek magammal a hosszú útra. Ajkad puhaságának emlékét, mely oly sűrűn osztogatta örömperceim.
Elmúlt, de vágyom rá.
|