[VérGyöngyTyúk Z]

A fejem csóválom, mikor Quintar sisakkal meg efélékkel akar ásni. ANagyúr szavára felkapom a fejem és elkérem az egyik ásót. Megforgtom méregetem kicsit a kezemben aztán a "kör" közepére megyek vele.
Quintar-nak:
-Jól figyeld a környéket, meg a földet alattunk, nehogy valami ocsmányság ránkszabaduljon.
Intek az elfnek, hogy jöjjön közelebb:
-A szemedre van szükség. Minden apró csontocskát vegyél észre és imádkozz a holtak nyugalmáért.
Odaszólok a többieknek is:
-Imádkozzatok magatokban, hogy a holtak kik harcban estek el e helyütt, nyugodjanak békén és lelkük ne háborodjék a munkánktól.
Aztán óvatosan magam mellé rekom a bárdom és az ásóval meg a csákányommal óvatosan munkához látok. Minden lapátnyi földet alaposan átnézek és magamban a holtak bocsánatát kérem. Mormogva imádkozom törpéül és bár tudom, hogy eléggé lassan fogunk haladni az ásással, de nem kockáztatok.
Lassan haladsz, átvizsgáljátok a kiásott földet, de nem találtok semmi különöset, csak csontokat, fegyver és páncél darabokat.

Nagyúr, Quintar: már egy órája ásnak eredmény nélkül, mikor érzitek, hogy valami a mentális pajzsaitoknak feszül, de olyan erővel, hogy egy pillenetra megszédültök.