A szimpátia egy dolog. Valakinek az vagyok, valakinek nem. Ez így természetes. Nem szerethet mindenki mindenkit midnig... De hogy valakik konzekvensen, csakazértis, mindenhol és mindenáron belém kössenek, mert épp 'kéznél vagyok', azt egyserűen nem veszi be a gyomrom... Legalábbis egy idő után nem.
Sajnos radikálisan osztom meg a véleményeket. Kevés olyan ember van, aki elsiklik fölöttem, és egyáltalán nem érdeklem. Inkább 2 féle van, aki nagoyn utál, meg aki nagyon megkedvel. Hála az égnek, a kedvelők még többségben vannak. Ezért is van, hogy nem hagytam abba végleg a multkor, amikor nagyon elküldtek a francba innen.
A hosszú hozzászólásokról meg annyit, hogy nem tehetek róla. Képtelen vagyok felületesen társalogni. Ha valamiről véleményem van, azt kifejtem. Vagy a másik véglet: elnoymom, és kuss van.
Az, hgoy odavetek 3 szót, az nálam nem megy. Ez az én fajivarim...
Az is olyan. Vagy fent van, és 100%-on üzemel, vagy nincs fent. Olyan nincs, hogy kicsit működik, kicsit nem. Ezért van az, hogy mostanában inkább elnyomom az ingert, hogy írjak egy topicba, és inkább egyáltalán nem írok le semmit... Talán így jobb, mintha 5 oldalt gépelnék. (Ami egyébként kb 1 perc, végülis infós vagyok, meg ilyen helyen is melózok, tehát effektíve brutálisan gyorsan össze tudok hozni egy hatalmas hozzászólást...)