[Chris]

DnD3. Egy varázsló tornyában voltunk, ahol egy csomó különös helyiség volt. A barbárunknak és a törpénknek az éléskamra lett a kedvence, ami csak úgy ontotta magából a finomságokat.
Miután jó pár korsó fenekére néztek, elindultak felfedező körútra. Addig-addig tébláboltak, míg kiértek a toronyból, szétnéztek, és nagyon elcsodálkoztak: eltűnt a tornyot körülvevő mocsár (a mocsár igazából csak a tornyot védő mágia része volt). Megállapították, hogy biztosan a démonok lopták el a mocsarat, és elindultak a feltételezett tolvajok nyomában. Pár méter után rádöbbentek, hogy nincs náluk fegyver, erre gyorsan ittak a náluk lévő borostömlőből, ettől annyi bátorságot merítettek, hogy úgy döntöttek puszatkézzel is elbánnak a démonokkal, és mentek tovább. Menet közben valamiért megfordultak a torony irányában és látják ott van a mocsár ismét: visszahozták a démonok. Addigra már a bor elfogyott, így a barbár beküldte a törpét utánpótlásárt, mondván, hogy ő ott marad tüzet rak és őrzi a mocsarat. A törpe elindult visszafelé, mikor belépett a varázskupolába (amiről ő nem tudta, hogy ott van) látja megint eltűnt a mocsár. Ennek fele se tréfa! Épp a tettek mezejére lépne, mikor odaér hozzá a druida, és próbálja beterelni a kissé pityókás harcost. A druida nagy nehezen betámogatja a törpét a toronyba, majd elindul vissza a barbárért. Míg félútig eljutott a barbárral, a törpe újra kitántorgott egy borostömlővel. Nah a druidának már mindekettőjüket támogatnia kellett, közben végig győzködte őket, hogy a mocsárnak nincs semmi baja, és nem kell őrizni. Felértek az emeletre, a hálótermekhez. A druida szerette volna úgy elhelyezni őket, hogy minél távolabb legyenek egymástól, és a kamrától, de egyedül nem boldogult. Épp kapóra jött a pap, aki épp akkor tért vissza a könyvtárból. Tehát a druida a papra bízta a törpét. Azám, de a törpének nem akaródzott aludni menni, így a pap elkezdte rábeszélni, úgy hogy a társával példálózott, aki már jó úton haladt az alvás felé:
- Látod a barbár már megy lefeküdni, azt szeretné ha lefeküdnél vele.